Nem lehet egyszerűen kijelenteni, hogy melyik zöldtrágya a legjobb, csak a növényt vagy annak botanikai családját nézve. Minden zöldtrágyának megvannak a sajátosságai, és többféle problémát is meg tud oldani.
Hogyan válasszunk zöldtrágyát?
Számos növény alkalmas zöldtrágyának. Ezért fontos eldönteni, hogy milyen segítségre van szüksége az ágyásainknak, és milyen előnyöket nyújthat az adott növény.
1. Határozzuk meg a főbb szükségleteket és célokat. A zöldtrágya segítségével elérhető általános célok: a talaj nitrogénnel való gazdagítása, humuszképzés, a talajszerkezet javítása, az erózió megelőzése, a gyomok visszaszorítása, élő vagy vágott mulcs biztosítása. Emellett biztosíthatunk élőhelyet hasznos rovarragadozóknak, javíthatjuk a talaj vízelvezetését, vagy megvédhetjük a gyümölcskultúrákat a széltől.
A zöldtrágyák céljai és teljesítményük
Tegyük fel magunknak a következő kérdéseket:
- Mennyit tudok költeni zöldtrágyára?
- Hogyan fogom elvetni a magokat?
- Mikor tervezem a vetést, és milyen időjárás várható abban az időszakban?
- Alacsony és terjedő, vagy magas és karcsú növénytakarót szeretnék?
- Milyen szélsőséges körülményeket kell kibírnia a zöldtrágyának?
- Át fog-e telelni?
- Hogyan fogom megdolgozni vagy eltávolítani a növényt?
- Milyen magasságot ér el a választott növény?
- Lesz-e időm ezzel foglalkozni?
- Rendelkezem a szükséges eszközökkel?
A cél, az idő és a hely meghatározása után választhatjuk ki a megfelelő növényt. Például a lejtős kertek és szőlőültetvények kiemelten védelemre szorulnak az erózióval szemben. A talajtakaró növény nem száríthatja ki a talajt, segítenie kell a nitrogén rögzítését, vonzania kell a hasznos szervezeteket, de nem a rágcsálókat és kártevőket, emellett nem igényelhet különösebb gondoskodást. Ilyen igényekhez jobban illik egy alacsonyan növő, szívós évelő, amely gyökérrendszerével pozitív hatást gyakorol a talajra, és folyamatosan kis mennyiségű nitrogént bocsát ki. Az említett feladatokat a lóhere különböző fajtái megoldják. A lóherefélék és egynyári füvek keveréke szintén működhet, akárcsak a pillangós vika (veteményborsó). Hogy melyik zöldtrágya a legjobb az adott területhez, azt csak a különböző tényezők alapján lehet meghatározni. A leghatékonyabb gabonafélék és keresztesvirágúak jellemzőit a cikkben találhatjuk: A legjobb keresztesvirágú és gabona zöldtrágyák áttekintése .
Mustár sorok között a lejtős szőlőültetvényeken
Egy másik példa: ha leszedjük a korai káposztaféléket, helyükre ültethetünk salátát, bazsalikomot vagy spenótot. Szükségünk van egy zöldtrágyára, amely gyorsan kicsírázik, mulcstakarót képez, és távol tartja a gyomokat? Ezekhez a feladatokhoz a mustár és a facélia (mézontófű) jól alkalmazkodik.
A mustár egyenletesen, tömött szőnyegként nő.
2. Határozzuk meg a vetés helyét és idejét. A talaj egészségének javítása érdekében nehéz lehet eldönteni, hogy hol és mikor vesse el a zöldtrágyanövényeket. Praktikus lehet papíron tervezni: rajzoljuk le az ágyásokat, és jelöljük meg rajtuk az ültetés időpontját, valamint a várható betakarítási dátumot. Az időszakot, amikor a talaj „fekete ugarban” van, érdemes zöldtrágyák vetésére fordítani. Érdemes figyelembe venni, hogy a zöldtrágyák árnyéktűrők-e – például a lóhere minden fajtája, az egynyári perje, a vika és a rozs többé-kevésbé elviseli az árnyékot.
A sorok között vagy az ösvényeken érdemes strapabíró, alacsony növésű, taposásálló növényeket vetni, mint például a lóhere.
3. Öntözés. Ha lehetőség van időszakos öntözésre, bármilyen zöldtrágya jól fog teljesíteni. Vízre elsősorban a vetéskor és a csírázás idején van szükség. A nagy magvú fajok és a gabonafélék általában több vizet igényelnek. Például a rozs mocsaras, agyagos talajon, illetve mélyebb fekvésű területeken is helytáll. Az évelő zöldtrágyák, mint például a csillagfürt, mély gyökereikkel maguk biztosítják a szükséges vizet. A lóhere kevesebb nedvességet igényel, mint a mustár.
4. Télen áttelelő, évelő vagy rövid vegetációs időszakú zöldtrágyák. Hogyan válasszunk zöldtrágyát azok fejlettségi szakaszai alapján? Valójában egy szezonban mindhárom lehetőséget érdemes és szükséges kipróbálni a vetésforgóban. A télálló zöldtrágyákat körülbelül 6 héttel a fagyok előtt vetik, a télálló gabonafélék esetében ez az időszak valamivel később is lehet. A télálló vetést a késői termés betakarítása után, a még nedves, lazított talajon is el lehet végezni. Ha a terület hideg éghajlatú, és a meleg idő rövid, télen lóherét, egynyári perjét, rozst vagy vikát lehet vetni – akár a termés betakarítása előtt is (csak arra figyeljünk, hogy a vetőmagokat ne dézsmálják meg a madarak). A télálló zöldtrágyák előnye, hogy kora tavasszal visszaszorítják a gyomokat.
Ha vetésforgót tervez, a kultúrák váltása között 3–6 hetes szünet lehet. Érdemes gyorsan növő növényeket, például mustárt, hajdinát, kölest vagy szudáni füvet vetni. Ezzel megvédheti az ágyásokat a gyomoktól, az eróziótól, visszaadhat egy kis nitrogént, és táplálhatja a talaj mikroorganizmusait.
Vad csillagfürt
Az évelő zöldtrágyanövények, mint például a csillagfürt, több zöldtömeget adnak, kevesebb gondozást igényelnek, és összességében számos más előnnyel rendelkeznek az egynyári növényekkel szemben. Kivéve azt, hogy a „zöld ugar” alatt az ágyást legalább két évig célszerű hagyni, de még jobb, ha 3–5 évig. Az évelő zöldtrágyanövények gyökerei óriási szerepet játszanak a talaj javításában, különösen, ha ezeket több éven át nem távolítják el. A siker kulcsa azonban az, hogy ne hagyjuk a növényeket magot érlelni, különben ellenőrizhetetlen gyommá válhatnak. A zöldtrágyaként alkalmazott hüvelyes növények rangsoráról részletesen írunk a következő cikkben: A legjobb hüvelyes zöldtrágyák áttekintése .
5. Határozza meg a talaj savasságát és egyéb tulajdonságait, amelyek befolyásolják a zöldtrágya választását. Fontos mutatók a talaj nedvessége, savassága és típusa. A legnépszerűbb zöldtrágya-növények széles talaj- és környezeti tartományban életképesek, ezért nincsenek merev szabályok a választásukkal kapcsolatban.
Melyik zöldtrágya-módszert válassza a sok közül? Olvassa el a következő cikkben .
