Amikor meghallom a here szót, a képzeletem az ír kultúra kvintesszenciáját idézi meg – a smaragdzöld háromlevelű lóherét, az őrült Szent Patrik-napot, manókat és az arannyal telt fazekakat))). Az utóbbi időben azonban a vörös here gyakran a tavaszi salátával és a herezselével társul. Miért? Mindjárt elmesélem.
Úgy alakult, hogy teljesen átalakítottam kis családom étkezési kultúráját. Az állandó cikkírási anyaggyűjtés során különböző nemzetek szokatlan ízvilágát fedeztem fel, és természetesen mindet ki szeretném próbálni! De nem lárvákat és skorpiókat, azok a fajta egzotikumok távol állnak tőlem. Inkább érdekelt, hogyan értékelhetem újra az ismerős növényeket, például a gyomokat. Ezzel kezdtem megismerni az örök mindenütt jelen lévő gyermekláncfüvet , portulacát és libatopot , de sajnos idén már nem volt időm kipróbálni a vörös herét.
Az Egyesült Államokban a herét takarmánynak szánják az állatok számára, míg a Jangce folyó deltájában ezt a törékeny virágot zöldségekkel együtt megsütik, és grillezett ételek mellé tálalják. Azt mondják, a vörös herének olyan íze van, mint egy nyári napnak…
Az olyan gyomok, mint a here, hagyományosan lenyűgöző tápanyagértékkel bírnak.
- Négy izoflavont tartalmaz (növényi ösztrogén analóg) – formononetint, biochanin A-t, daidzeint és genisteint. A here különösen hasznos a nők számára a menopauza idején, PMS, fogamzási problémák esetén. Segít a petefészkek működésének szabályozásában.
- A vörös here mély gyökerei lehetővé teszik, hogy ásványi anyagokat halmozzon fel, különösen könnyen felszívódó kalciumot és magnéziumot. Küzd a csontritkulás ellen, elősegíti a nyálkahártya sejtjeinek megújulását (nem hagy esélyt például a méhnyaki rákos sejtek kialakulásának).
- A vörös here széles spektrumú növényi antibiotikum.
- Enyhe hashajtó hatású, segíti az epe áramlását.
Úgy gondolom, hogy minden szezonális zöldséget érdemes fogyasztani, de mértékkel, és nem túlzásba esve, mivel bármely növény a gyógyszerből méreggé válhat, ha nem kontrolláljuk a fogyasztását. Emiatt nem szeretnék ebben a cikkben herealapú tinktúrák receptjeit megadni, amelyek számos változata megtalálható az interneten. Végül is a fitoösztrogének hormonális egyensúlyhiányt okozhatnak, ha nem ellenőrizzük rendszeresen a hormonszintet. Terhesség alatt a here fogyasztása ellenjavallt.
Hogyan gyűjtsük össze a herét
A vörös here a virágzattól a szárig teljesen ehető. Ha azonban csak a virágokat szedjük le, tovább fog virágozni, így akár háromszor is szüretelhetünk. A vörös here virágait teához kiszáríthatjuk aszalógépben (ami nagyon hasznos eszköz), vagy közvetlen napfény nélkül, 2-3 nap alatt.
Hogyan készítsük el a vörös herét
A „nyári nap” élvezetének legegyszerűbb módja lehet egy here tea – öntsünk 2-3 virágfejet egy bögre forró vízbe, hagyjuk 5-7 percig állni. Adjunk hozzá gyömbért vagy mentát, szárított málnaszemeket, cseresznye vagy ribizli leveleket… És egy kanál mézet.
“Vörös here” limonádé
3 csésze herevirág, 4 csésze víz, 1 csésze citromlé, 4 evőkanál méz. Forraljuk a virágokat 5-7 percig. Hagyjuk kihűlni, anélkül hogy leszűrnénk. Vegyük ki a virágokat a meleg főzetből, majd adjuk hozzá a citromlevet és a mézet. Hűtsük le, és jéggel tálaljuk.
Herezselé
Először készítsük el a főzetet:
Öntsünk 4 csésze vörös herevirágra forró vizet (4 pohárnyi), és hagyjuk éjszakára állni egy fedett edényben. Szűrjük és nyomkodjuk ki a virágokat. Ne használj alumínium edényt (egyébként sem tanácsos semmire…).
Zselé készítése:
4 csésze főzet (ha egy része elpárologna, adjunk hozzá vizet), 8 evőkanál citromlé, 2 csomag pektin (nálunk pl. Konfitürkét árulnak), 8 csésze cukor (az eredeti recept ilyen cukormennyiséget ad meg, de én legfeljebb a felét tenném bele).
A főzetet keverjük össze citromlével és pektinnel, majd gyakori kevergetés mellett forraljuk fel. Adjuk hozzá az összes cukrot, forraljuk fel, és főzzük körülbelül egy percig. Öntsük az előkészített üvegekbe. Hűtőszekrényben tároljuk. A recept szerzője ezzel a zselével keni meg a pirítóst vajjal (valahol az óceánon túl, egy farmon Nebraskában).
Nem szabad lebecsülni a lóhere leveleit és hajtásait – a főzésben ugyanolyan módon felhasználhatók, mint a mangold és a spenót. Friss salátákban, vagy éppen levesbe darabolva tálalás előtt. A cikk írása közben olvastam egy shanghai diáklány blogját, akinek ott kis étterme van – panaszkodik, hogy a legtöbb étterem szakácsai csak spenótot készítenek, lusták valami érdekesebb dolgot keresni a piacon))) például lóherét. Ugyanott olvastam, hogy a lóhere jól párosítható fokhagymával. A
libatopkal kapcsolatos
receptek az adott cikkből adaptálhatók lóhere felhasználásával is.
Meg lehetne próbálni lóherét még szeptemberben, de megvárom a tavaszi zsenge zöldeket. Feltétlenül kiegészítem a cikket benyomásokkal és új receptekkel!
