Ideális esetben, mielőtt rohannánk a magokért a boltba, érdemes szakirodalmat olvasni az otthoni zöldségtermesztésről. Sajnos, amikor az ablakpárkányi kert ötlete megfogalmazódott bennem, csak felületesen olvastam el néhány cikket a témáról. Ezért sok hibát követtem el, amelyek valószínűleg hatással lesznek a termésre is. De a hibákból tanul az ember, és remélem, az én bakijaim más kezdő ablakon kertészkedőknek hasznosak lesznek.
Nem könyvekkel, hanem magokkal kezdtem. Ilyenekkel: Szaljut kapor, Ambrozia kapor, tárkony (más néven sárkányfű), snidling (más néven metélőhagyma, lokálisan ismert Skoroda néven is) és citromfű.
Ezeken kívül találtam még nagypapa régi, elázott gyufásdobozokban tárolt, százéves kapor- és petrezselyemmagvait is.
Túl egyszerűnek tűnt, hogy magok csomagolásán található ajánlásokat kövessem, és ha egyszerű útvonalról van szó, az nem az én stílusom :) Nagypapám (ötvenéves tapasztalattal rendelkező kertész és szőlősgazda) mindig beáztatja a magokat ültetés előtt. Így hát én is így tettem:
A mini melegház szerepét egy jégkockaforma, vatta és géz töltötte be. Nálunk éppen leesett 50 000 000 tonna hó három nap alatt, összegyűjtöttem egy vödörrel, hogy legyen olvasztott víz a magokhoz. A vatta szinte lebegett a meleg vízben. Géz négyzetet helyeztem a vattára, a gézre pedig néhány magot. Egy permetezővel vizet spricceltem a magokra, majd fóliával lefedtem a jégkockaformát.
A mini melegházat a meleg radiátorra helyeztem, egy vastagon összehajtogatott törülközőt tettem közéjük (saját felelősségre). Volt még egy jégkockaformám és néhány csiráztatott fokhagymagerezdem… Íme, mi lett az eredmény:
A fokhagymagerezdekről óvatosan levágtam a száraz csúcsot, hogy a hajtás könnyebben tudjon kicsírázni. Éjszakára mindent meghagytam nyugodtan.
